Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Címlap A MTA-GYEP Irodával kapcsolatos hivatalos nyilatkozatok összefoglalása
ÁLLÁSFOGLALÁS - monoki modell

Hír: Szociális kártyára vár Monok  

Terjed a monoki modell
A monoki polgármester legújabb ötlete arra jó, hogy megszégyenítse, stigmatizálja a szegényeket – mondta az FN-nek Ferge Zsuzsa szociológus. Beleillik abba a sorba, amely a nincsteleneket próbálja hibássá, felelőssé tenni sorsukért – tette hozzá.

FIGYELŐNET

  2009. július 24.

A monoki polgármester, Szepessy Zsolt a napokban azzal az ötlettel állt elő nyilvánosan, hogy a segélyezettek szociális kártyára kapják a segélyt, amellyel csak meghatározott termékekért, meghatározott boltokban – magyar kkv-kban - fizethessenek. A polgármester érvelése szerint így eljuthatna a pénz a gyermekekhez, s nem kerülne az uzsorásokhoz.
 
A szociológus szerint valamennyi kutatás azt mutatja, hogy a szegényeknél, a segélyekből élőknél is az első a gyermek, s hamis az érvelés, amely szerint azért szükséges a szociális kártya, mert a szülők a pénzt nem a gyermekekre költik. Természetesen előfordulhat ezeknél a családoknál is, hogy a családfő elveszi a pénzt, s elhanyagolja a gyermekeket, de ez nem a szegénységgel, illetve a munkanélküliséggel függ össze.


Segélyből drágábban

Ferge Zsuzsa arra is fölhívta a figyelmet, hogy a monoki polgármester tervezete szerint csak a kijelölt boltokban – magyar kkv-kban – lehetne vásárolni a szociális kártyával, amelyek a stabil kereslet miatt megtehetnék, hogy drágábban adják a termékeket a konkurenciánál.
 
A szociológus szerint nem megengedhető a segélyezettek szabadságjogainak a korlátozása, s nincs is értelme. A 800 ezer magyar alkoholista problematikáján nem a szociális kártya fog segíteni, s az uzsora ellen sem kártyával, hanem inkább az iszonyatos szűkösség enyhítésével kellene küzdeni – az uzsorás el is veheti a kártyát a segélyezettől.
 
A szegénység, a munkanélküliség, az egyenlőtlenség növekedésének nagy társadalmi kérdéseit nem lehet, s nem szabad a szegények bűnbakká tételével elfedni – tette hozzá a tudós.

 

                        *


Népszava Online - Belpolitika
2009.09.23. | 05:22:29

Terjed a monoki kártyás gyakorlat

Már öt önkormányzattal szerződtek a feltételekhez kötött szociális ellátásra

Monok mellett több településen is bevezetik a szociális kártyát, eddig öt önkormányzattal szerződött a rendszert működtető Cafeteria-Card Kft. A lapunk által megkérdezett szakértők nem a segélyek számlára utalását, hanem a vásárlások korlátozását és a termékek ellenőrzését kifogásolják. A kártyával nem lehet készpénzt felvenni, és csak a rendszert működtető céggel szerződött boltokban lehet vele fizetni, az árukat az úgynevezett elszámoló blokk alapján pedig később ellenőrzi az önkormányzat. Az alkotmányjogász azt állítja, a megszorítások miatt alkotmánysértő a rendelet.
 
Nem csak Monokon lesz szociális kártya, öt településsel kötött szerződést a Cafeteria-Card Kft. Több önkormányzati vezetővel pedig tárgyalnak, de azt nem árulták el, kikkel egyeztettek eddig. Október 1-jétől érkezhet számlára a segély, az új rendszert akkor indítja a cég. A számlához kártya is jár, de készpénzt nem lehet vele felvenni, és csak szerződéses boltokban vásárolhatnak vele a segélyezettek – mondta Pálinkás Krisztina. A társaság országos értékesítési igazgatóhelyettese a részletekről is beszámolt: a kártyatulajdonosok minden terméket kifizethetnek a céggel szerződött üzletekben, de az elszámoló blokk alapján az önkormányzatok visszakereshetik, mit vásároltak. Így akarják kizárni például azt, hogy italra és cigarettára költsék pénzüket a támogatottak.
 
Monokon az önkormányzat már korábban bejelentette, hogy számlára utalja a rendkívüli támogatást, valamint a szociális segély 60 százalékát. De nem csak ezzel „nevelik” a szegénységben élőket: csak annak utalják a támogatást, aki a háza előtti területet és a kertjét rendben tartja, haszonnövényeket termeszt. A segély feltételhez kötése miatt alkotmánybírósághoz fordult a szociális minisztérium szakállamtitkára, de Kovárik Erzsébet a kártyára utalást is élesen kritizálta, mert szerinte azt a látszatot kelti, hogy a szegénységre ez megoldást jelent.
 
Úgy tudjuk, évek óta van arra törvényi lehetőség, hogy a segélyek egy része számlára érkezzen, vagy természetben kapják meg a családok, az önkormányzatoknak mégis csak töredéke élt ezzel. A látszat ellenére most sem a segítés, inkább a busás haszon a cél. A kártya használatáért ugyanis 5-10 százalékos jutalékot kap az üzemeltető, nem véletlenül szeretnék elérni, hogy minden segélyt, támogatást, sőt a szegénységben élők a családi pótlékot is ebben a formában kapják. Az üzletek tovább sújtanák a szegényeket, hiszen kénytelenek árat emelni azért, hogy kitermeljék a jutalékot. Segélyre most 52, a családi pótlékra összesen további 360 milliárd forintot fizet az állam. Bár a monoki polgármester nyílt levelet írt Bajnai Gordon kormányfőnek és a képviselőknek a kártya előnyeiről, információink szerint folynak ugyan egyeztetések, de a szaktárca nem javasolja a településen alkalmazott gyakorlatot.

Muhari Judit

Krémer Balázs

Érvek a szociális kártya ellen


Gazdasági érvek:

1.    A kártya költséges. Költségei vannak a kártya előállításának, a pénzügyi művelet elvégzésének, a kártya-limitek betartatásának, az elveszett kártyák letiltásának, a kártya-elfogadó helyeken a kártyáról vásárolt termékek értékének készpénzre való „visszaváltásának”. Ezek a költségek csak nagyobbak lehetnek a bankkártya-használat költségeinél: szűkebb körben, kis pénzforgalom mellett ugyanazt, vagy többet kell tudnia a szociális kártyának, mint a bank-kártyának. Ki fizeti meg ezeket az extra-költségeket? Ha a segélyt csökkentik a kártyahasználati díjjal – akkor az törvényellenes. Ha az önkormányzatnak van erre pénze, épp erre van pénze – akkor éppenséggel megteheti, de ennél értelmesebb célokra is költhetné a költségvetését. Az államnak, a kormánynak, a központi költségvetésnek jelenleg erre nincsen pénze – ha lenne, akkor jobb helye is lenne annak a pénznek.
2.    Piactorzító hatások: a kártya használata gyengíti a versenyt. Míg a készpénzen ott lehet vásárolni, ahol a legalacsonyabb áron a legmegfelelőbb árut, szolgáltatást lehet megszerezni – addig a kártyán csak ott, azt és annyiért, ami az adott kártya-elfogadó helyen kapható.
3.    Korrupciós hatások: Amint az tudjuk, még szabályozott közbeszerzési versenyhelyzetben sem lehet feltétlenül biztosítani azt, hogy a legjobb ajánlatót tevő legyen a beszállító. Szabályos, átlátható versenyeztetés nélkül szinte bizonyos, hogy a kártya a haverok boltjaiban teremt állami pénzen garantált keresletet.
4.    Másodlagos piacok: senki semmilyen formában nem tudja megakadályozni azt, hogy a kártyáról vásárol terméket a következő sarkon féláron készpénzzé tegyék (amint hasonló megtörtént a hajdani tejutalványokon vásárolt termékek esetében). Mindez azt eredményezi, hogy a tényleges támogatott nem az, aki a kártyáról vásárol, hanem az, aki a terméket féláron megveszi – azaz, drágább, kiszámíthatatlan elosztási hatású lesz a támogatási rendszer.


Szociális érvek:

5.    A terméklista összeállíthatatlansága: nincsen ember, aki meg tudná mondani, hogy milyen termékekre van szükségük a segélyből élőknek? A javaslatokban megfogalmazott termékek körén kívül mennyi tűre és cérnára, mennyi szögre és csavarra, mennyi zoknira és gatya-gumira, mennyi befőttesüvegre és vájdlingra, fűrészre és piszkafára, villanykörtére és bicikli-szelepgumira, mészre és klórmészre, buszjegyre és biztosításra? Ha a kártyáról csak az adott termékkört lehet megvásárolni – akkor újabb, kiegészítő segélyezést muszáj bevezetni arra, hogy az egyéb létszükségleti javakat is be lehessen szerezni. 
6.     A terméklista önkényessége a korrupció további melegágya: ha nem lehet objektív listát összeállítani, és gyakorlatilag nem lehet valamennyi termék elérhető forgalmazójával szerződést kötni – akkor ebből ismét csak az következik, hogy a haverok által forgalmazott termékre fog szólni a kártya – és nem arra, amire a segélyezettnek szüksége van.
7.    Stigmatizáló, megbélyegző hatások: Valóban, mint a pária kasztot, ki akarjuk zárni a segélyezett szülőket abból, hogy akár csak egyszer is fagylaltot vegyenek a gyereküknek? Miközben a magyar lakosság körében nincsen születésnap és szilveszter koccintás nélkül – a segélyezettek soha nem koccinthatnak? 40 fokban sem ihatnak meg egy hideg sört? A kártyán vásárolható termékek és szolgáltatások köréből ki van zárva számos olyan termékeknek a fogyaszthatósága – amelyek fogyasztása a magyar lakosság körében általános norma és minta (akkor is, ha prűden hallgatunk róla – lásd: alkohol.
8.    Irreális követelmények: valóban, a szegények körében az átlagnál magasabb a cigarettafogyasztás. De a cigaretta tiltásával elérhető-e az egészséges fogyasztás kikényszerítése? Ha ugyanis az egészségtudatos fogyasztásra való ösztönzés hiteles, valódi cél lenne, akkor az önkéntes egészségbiztosítási pénztárak szabályozásához hasonlóan a kártyáról is vásárolhatóvá kell tenni a sportcikkeket, uszoda-belépőket, fitness és wellness szolgáltatásokat is. Nos, erre senki nem gondol, amint az egészségtudatosságra sem, legfeljebb az önkényes, megbélyegző korlátozásra. A cigaretta és alkohol vásárlásának tilalmából ugyanis az egészséges életforma és fogyasztási szerkezet képessége bizonyosan nem következhet.
9.    A hatalmi felelőtlenség: ha a kártyán levő pénz elég lenne arra, hogy abból a normáknak megfelelő termékkört meg lehessen vásárolni, amihez képest minden más kiadás fölösleges és nélkülözhető lenne – akkor volna morális alap a szabad fogyasztói választás korlátozására. Ám nyilvánvalóan, senki semmiben nem kíván garanciát vállalni arra, hogy a kártya szabályszerű használatával a családok az alapvető létszükségleteiket biztosíthassák. Ha ez így van, akkor ez maga a felelőtlen hatalmi cinizmus: a szociális jövedelmekből a kötött körben, a fogyasztói szabadság minimálisra zsugorításával valamiket lehet vásárolni (a haveroknál, azt és annyiért, amit ők el akarnak adni), de semmiféle garanciavállalás nincsen arra, hogy így akármilyen nyomor-szinten is meg is lehet élni.
10.    Kirekesztés: a segélyezetti létből való kitörés elengedhetetlen létfeltétele az, hogy a segélyezettek is valamiféle szabadságaikat gyakorolhassák: informálódjanak a piacokon, alkudozzanak, kerüljenek kapcsolatba azokkal a piaci szereplőkkel, akiken keresztül alkalmasint munkát, jövedelmet találhatnak. A kártyával a piaci kapcsolatok beszűkülnek, a segélyezettek tovább izolálódnak, a pénzzel való gazdálkodás felelősségei és választási lehetőségei gyengülnek – ez csak további leépüléshez és beszűküléshez vezet. Mintha, épp ez lenne a cél – pedig, a szociálpolitikában mindez nem cél.


Jogi és erkölcsi érvek:

11.    Szabadságkorlátozás – csak a törvények által: az alkotmányos jogállam alapvető elve az, hogy alapvető jogokat, így bármiféle szabadságokat csak és kizárólag törvények által lehet korlátozni – méghozzá úgy, hogy a törvények mindenkire, méghozzá mindenkire egyformán vonatkoznak. A szociális törvény szerint járó pénzek felhasználásának korlátozását is csak törvény írhatja elő.
12.    Szociális igazságosság: alkotmányos államcél az alapvető létfeltételek biztosítása, és ezen célnak alárendelve, a szociális segélyezés célja az alapvető létfeltételek biztosítása. Olyan megoldások, amelyek még a jelenlegi, igen alacsony szintű garanciavállalás feltételein is úgy akarnak rontani (többletköltséggel, szabadságkorlátozással, a segélyen elérhető életszínvonal rontásával), hogy abból a támogatottaknak csak kára, míg másoknak hasznai keletkeznek – ez nehezen védhető akár jogi, akár erkölcsi érveléssel.
13.    Közbeszerzés: állami pénzeknek piaci szereplőkhöz való közvetlen vagy közvetett eljuttatása csak szabályszerű versenyeztetéssel, az EU és a Magyar Köztársaság közbeszerzési szabályainak betartásával lehetséges. A kártyaelfogadó helyek kizárólagos körének meghatározása is csak így lenne elképzelhető. Gyakorlatilag azonban nem kivitelezhető az elv amiatt, hogy a kistelepülések kereskedelmi kínálata jellemzően nem fedi le a fogyasztási szükségletek teljes körét, tehát, a közbeszerzési eljárásba bevonandók köre vagy eleve definiálhatatlan, vagy a nagy számú érvényes pályázat mellett a kártyák költségei irreálisan magasak lehetnek. (El lehet-e tiltani a segélyezetteket attól, ki lehet-e zárni a segélyezetteket abból, hogy a többséghez hasonlóan olykor nagybevásárlást tehessenek a városi hipermarketekben?)


Közpolitikai érvek:

14.    Társadalmi integráció és a szegénység elleni küzdelem: társadalmi-politikai cél nem lehet az, hogy az amúgy is nagy gondok között, nem ritkán nyomorban élők mozgásterének korlátozására jelentős ráfordításokat szánjunk. Közpolitikai cél csak az lehet, hogy a legitim, társadalmilag elfogadott és progresszív irányokba ható mozgástereket növeljük, hogy a segélyezettek perspektíváit szélesítsük. A kártya javaslata mindenben ez ellen hat: a mozgástereket szűkíti, fölösleges és eredményekre nem vezető közkiadási többletterheket jelent – miközben a segélyezettek életén semmit nem javít, a jobb élet és a társadalmilag hasznos munkaerőpiaci részvétel felé semmit nem visz előre. Nemhogy haszna nincsen – hanem kimondottan káros.
15.    Nevezzük nevén: a javaslat célja csupán annyi, hogy a lenézett és megvetett segélyből élő népesség elleni indulatok, gyűlöleteknek és regulázási törekvések iránti lakossági igényeknek akár jelentős ráfordítások árán is megfeleljen.

Mindezek alapján a kártya bevezetésének javaslata egyáltalán nem támogatható, sőt, az önkormányzati szinten bevezetett rendelkezések esetén akár büntetőjogi felelősségre vonás is kezdeményezendő (szabadságok önkényes korlátozása, közbeszerzési szabályok megsértése, hivatali visszaélések gyanújával).


Krémer Balázs
2009. július 29. 

 

*

 

Ferge Zsuzsa 2009. 08.02-én rövid feljegyzésben jelezte fenntartásait az alábbi tanulmánnyal kapcsolatban:

Tanulmány a  szociális kártya bevezetésnek lehetőségeiről  Magyarországon
Körics  Euroconsulting
Stratégiai Tervezési Üzletág
2009.  július 30


Az anyag színvonala szóra sem érdemes: a SZMM ismert szövegeit, illetve néhány napilap cikkeit idézi. Az „objektivitás” látszatával a szociális kártya bevezetésének lehetősége mellett érvel, mindenek előtt külföldi példákkal.

E példák a nemzetközi szociálpolitika tökéletes nem-ismeretét tükrözik, félrevezetők.  Itt csak a tanulmány ezen hibáiról teszek néhány hevenyészett megjegyzést:

USA ÉLELMISZERBÉLYEG:
- Az USA  food stamp (most SNAP, és kártya) közel hetven éves program, igaz, megszakításokkal és sokféle szabályváltoztatással. Az  indulástól kezdve egyszerre volt mezőgazdaságot támogató és éhséget csökkentő, illetve táplálkozást javító élelmiszerprogram. Ennek ellenére nagyon kevés a korlátozó szabály.  (Alkoholt,  cigarettát, állateledelt,  stb. nem lehet rajta venni., de „luxus-élelmiszereket” igen.) Megjegyzem,  a második bevezetést évekig tartó kísérleti szakasz előzte meg, és a kezdetek óta rengeteg hatástanulmány, stb. készült.  Az anyag részinformációi is csak részben pontosak. A lényeg: A KIEGÉSZÍTŐ TÁPLÁLKOZÁSI SEGÉLY PROGRAMOT  (SNAP) NEM JÖVEDELEMKIEGÉSZÍTŐNEK TEKINTIK, HANEM TÁPLÁLKOZÁS-JAVÍTÓ PROGRAMNAK, NAGY HANGSÚLLYAL A GYEREKEKEN. (Az összes költség 80 százaléka gyerekes családokhoz jut.)

A TÖBBI KÁRTYA, AMELYEKET A TANULMÁNY EMLÍT,  VAGY NEM LÉTEZIK, VAGY NEM IS HASONLÍT A SZOCIÁLIS KÁRTYA JAVASLATRA.

- A DIRECT EXPRESS CARD  nem létezik, mint segélykártya. Csak azt jelenti, hogy az eddigi csekk helyett egy  kártyára utalják az állami juttatásokat  azoknak, akiknek nincs bankszámlájuk.    Amúgy   teljesen szabadon felhasználható, a pénzautomatáknál vagy bankban fel lehet róla venni akár az összes pénzt, amennyi a kártyán van. (A csekkekkel sok zűr volt, az átfutási idő néhány nap volt,  néha kilopták a postaládából. Itt is egy személyes megjegyzés: az civilizált országban a huszadik század második fele óta senkinek nem jutott eszébe,  hogy a segélyért nyilvánosan álljanak sorba emberek – ezért küldtek csekket.) A szerzők tájékozatlanságát mutatja, hogy mily könnyen összetévesztik a két kártyát. Azt írják, hogy a direkt expressz kártyára  „ 31,5 millió polgár, a népesség 10,3 százaléka jogosult”.  A hír – illetve szám – valamire igaz: ennyien kaptak SNAP élelmiszer-kártyát 2008 szeptemberében. A Direct Express Cardra nincs jogosultság, azt csak kérni kell, pl. ingyen hívható telefonszámon.. Minthogy új, az igénybevételről még  nem találtam adatot, de azt tudni lehet, hogy 4 millióan kaptak szociális juttatás csekket (társadalombiztositás is), mert nem volt bankszámlájuk.    A lényeg: A DIRECT EXPRESS CARD PÉNZ, NEM KÖTÖTT FELHASZNÁLÁSÚ KÁRTYA.  

- ANGLIÁBAN NINCS SZOCIÁLIS KÁRTYA. Tökéletes félreértés, hogy Angliában „kártya szavatolja a támogatás rendeltetésszerű elköltését”.  A téves hír eredete sejtésem szerint   Szűcs Erikáig vezethető vissza. Az akkori miniszter 2008 nyarán  Angliába látogatott az UMA-t és segélyezést tanulmányozni. Erről  a HETEK cimű hetilap  valamelyik júliusi számában adott interjúját olvastam. Azt állítja az interjúban, hogy a segélyt egy szociális kártyára utalják, és kötött  felhasználású, továbbá  kb. szó szerint azt mondja el az iskolai ebédről, amit a Körics „tanulmány”. Minthogy a hír  ebben a formában nem igaz, nem tudom, ezen kívül még mi lehet a forrás. Iskolai étkezési kártyát alkalmasint használnak,  de az csak egy  diszkréciót  biztosító  eszköz az iskolában.  Nem kell nyilvánosnak lennie, hogy ki eszik ingyen. Mindenki látszólag egyforma kártyát használ.  

ÁLTALÁBAN:
Amennyire  tudom, szociálpolitikus kollegáim sem, magam sem tiltakoztam soha meghatározott célt szolgáló kötött felhasználású kiegészítések ellen, mint pl. az iskolai ingyen étkezés vagy tankönyv. Azt rosszallottuk, ha az akkori nevelési segélyből utalta át a pénzt az önkormányzat, bár nem tematizáltuk a problémát.    Az ellen se lenne kifogásunk, ha (ahogy ezt Olaszországban próbálják)  minden alacsony jövedelmű család kapna 40 euró pluszt egy kártyán,  amit kötött helyeken vásárolhat le.

AMI ELLEN NYOMATÉKOSAN TILTAKOZUNK, AZ A FOGYASZTÓ JOGAINAK TAGADÁSA, A  TOTÁLIS KONTROLL ESZMÉJE: AZ ÖSSZES SEGÉLY TÍPUSÚ SZOCIÁLIS JUTTATÁST  CSAK MEGHATÁROZOTT MÓDON, MEGHATÁROZOTT CÉLRA, MEGHATÁROZOTT HELYEKEN LEHETNE ELKÖLTENI, AZAZ A TELJES  SEGÉLYFELHASZNÁLÁST, AZ ÉLETMÓD EGÉSZÉT  AKARJÁK KONTROLLÁLNI.  Ilyenről sehol a civilizált világban nem tudunk.


2009-08-02
Ferge Zsuzsa

 

 *

 

Nyílt levél Szabó Máté országgyűlési biztoshoz

Budapest, 2009. szeptember "".

Tisztelt Szabó Úr!

Mint ismeretes, Monok község polgármestere, Szepessy Zsolt László, szociális kártya bevezetését tervezi a segélyeket és egyéb pénzbeli juttatásokat igénybe vevő helyi lakosok számára. Szándéka szerint a kártyával csak kijelölt elfogadóhelyeken és csak a törvényben meghatározott árukat és szolgáltatásokat lehetne megvásárolni.
 
A tervezett monoki intézkedésekhez kapcsolódóan az alábbi kérdésekkel fordulunk Önhöz:
A monoki polgármester törekvései az Ön véleménye szerint összhangban állnak-e a Magyar Köztársaság Alkotmányával, a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel, illetve a szociális ellátásokról és szociális igazgatásról szóló törvénnyel?
 
Álláspontunk szerint a szociális kártya bevezetése alkotmányellenes, ráadásul törvénysértést is megvalósít. Alkotmányos alapelv, hogy önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Véleményünk szerint a monoki önkormányzat tervei több ponton ellentétesek a szociális törvényben foglaltakkal, ezen túlmenően az önkormányzat olyan területen is szabályozási igénnyel lép fel, amely az Önkormányzati törvény alapján nem tartozik hatáskörébe, illetve csak törvényi szinten szabályozható.
 
A jogi érveken túl fel kívánjuk hívni a figyelmet arra is, hogy a monoki önkormányzat – a romaellenes társadalmi közhangulat további fokozására alkalmas - tervezett intézkedésével homogén egységként kezeli a segélyezettek különböző csoportjait. Szepessy Zsolt László tervezett intézkedései alkalmasak arra, hogy a segélyért folyamodókat egységesen munkakerülő és az adófizetők pénzén élősködő emberekként állítsák be.
 
A valóság ezzel szemben az, hogy a támogatásokkal visszaélők a segélyezettek körén belül elhanyagolható kisebbséget jelentenek. Az önkormányzat rendelete azonban őket és a munka világából önhibájukon kívül kiszorulókat (például a testi vagy értelmi fogyatékkal élőket, rokkantnyugdíjasokat, a tömeges munkanélküliséggel küzdő települések lakóit stb.) egységesen bünteti és megbélyegzi.
 
Tervezi-e az ombudsmani hivatal a szociális kártya bevezetésének piaci, szociális és állampolgári jogi hatásainak vizsgálatát?
 
A szociális kártya bevezetésekor annak piactorzító hatásaival is számolni szükséges. A kártyaelfogadó helyek megjelenése gyengíti a piaci versenyt, a segélyezetteket pedig jelentősen korlátozza a piaci szereplőkkel való érintkezésben, a számukra legkedvezőbb ajánlat kiválasztásában. Véleményünk szerint az elfogadó helyek monopolhelyzete a piacinál magasabb árakat generál, és magában hordozza a korrupció lehetőségét is.  Fennáll a veszélye, hogy kialakul a kártyával vásárolt termékek másodlagos piaca, illetve a „haveri” kártya-elfogadóhelyek láncolata. Így a végső támogatott nem a kártya jogosultja lesz, hanem az, aki a kiváltott terméket az utcán féláron megveszi. A monoki önkormányzati terve tehát drágább, ugyanakkor kiszámíthatatlan elosztási hatású támogatási rendszert hoz létre.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a szociális kártya amellett, hogy megbélyegző hatású és sérti az emberi méltóságot, korlátozza a természetes személyek önrendelkezéshez való jogát, hiszen megfosztja a támogatások elköltése tekintetében az érintetteket a szabad belátásukon alapuló döntés jogától.

Mi a véleménye a kártyával megvásárolható termékek és szolgáltatások körének meghatározásáról?

Álláspontunk szerint csakis önkényesen határozható meg azon termékek köre, amelyre a segélyezettek felhasználhatnák kártyáikat. E termékek és szolgáltatások meghatározása, azon túlmenően, hogy lehetetlen a valóságban, súlyos és jelentős beavatkozást jelent az egyéni önrendelkezés jogába.

Véleménye szerint a szociális kártya bevezetése hogyan hat a segélyezettek társadalmi megítélésére, a munkaerőpiacra való beilleszkedésükre? Álláspontja szerint hogyan hatna bevezetése a különböző segélyezetti csoportokra?

A szociális kártya bevezetése a gyakorlatban két további szempontból is rendkívül aggályos. Elsőként, sérti a szociális biztonsághoz való jogot abban az esetben, ha például zárva tart a kártya elfogadására kijelölt, (vagy például egy meghatározott terméket kizárólagosan forgalmazó) üzlet az adott kistelepülésen. Másik fontos probléma a fogyatékkal élők, valamint mozgásukban korlátozott személyek helyzete. Mivel a kártya nem átruházható, így az érintettek a korábbi gyakorlattal ellentétben (amikor például családtagjaik segítségét igénybe véve bonyolították a bevásárlást) kénytelenek az üzletet személyesen felkeresni, ami adott esetben aránytalan terhet róhat rájuk.
 
A fenti érveket figyelembe véve kérjük, hogy nyilvánítsa ki álláspontját a szociális kártya bevezetésére vonatkozó tervekről!


Tisztelettel:
Kaderják Dániel, az újkorcsoport elnöke

Aláírók:
...